A medence vizének tisztán tartása .

MEDENCÉK VEGYSZEREZÉSE

A vegyszerezés feladatai:

• fertőtlenítés, • algamentesítés, • pH-beállítás, • szűrést segítő pelyhesítés (opcionális), • keménység stabilizálása, vízkőkiválás meggátolása (opcionális), • átteleltetés.

FERTŐTLENÍTÉS

A fertőtlenítés feladata a vízben egészségügyi kockázatot jelentő vírusok, gombák és baktériumok elpusztítása. A  fertőtlenítő hatást szokásosan oxidációs hatású vegyszerekkel (klór, bróm, aktív oxigén), vagy egyéb eljárással, (pl. UV besugárzással) érjük el. A legelterjedtebb eljárás a klóros fertőtlenítés. A klór a fertőtlenítés mellett oxidációs hatást – pl. szerves-anyag lebontást, vaskiválasztást – is kifejt. A  medencében tartós fertőtlenítő hatás érhető el, ami a medencevíztömeg 3-4-5 órás átforgatási ideje miatt alapvető fontosságú. Igaz viszont, hogy helytelen üzemeltetés mellett – nem megfelelő szűrés, túl magas pH érték, elégtelen mennyiségű klór, túlterheltség – a klórozás kellemetlen mellékhatásokkal jár, ezért törekednek kiváltásra.

A SÓSVIZES FERTŐTLENÍTŐK

A vízkezelés során a medence vizébe nagy tisztaságú sót teszünk, sós oldatot képezve, majd a vízben oldott só molekulákat (NaCl – nátrium-klorid) a telepített sóbontó készülékben elektrolízis révén ionjaira bontjuk. A készülékben a képződő klórionokból klórgáz, a klórgáz és víz reakciójából pedig hipoklórossav (HClO), a tulajdonképpeni szabad aktív klór képződik, amelyet a hagyományos klórteszterekkel tudunk mérni. NaCl + 2 H2O => HOCl + H2 + NaOH Konyhasó + Víz => Hipoklórossav + Hidrogéngáz + Nátronlúg Nagyon leegyszerűsítve, a hagyományos klórkészítményekhez képest a különbség abban van, hogy nem klórkészítményeket vásárolunk, amelyet aztán a vízbe teszünk, hanem sót vásárolunk és a sóból a medence vizében állítjuk elő a fertőtlenítéshez szükséges klórt. Érvek, amelyek mellette szólnak: A sós oldat kellemesebb tapintású az édesvíznél, kevésbé szárítja a bőrt. A medencevízben a sókoncentráció 0,3 - 0,5%, a testünk kb. 60%-át alkotó víz is valójában sósvizes oldat (kb. 0,9%). Minél kisebb a medencevíz és testünk sókoncentrációja között a különbség, annál kevésbé vonja el a víz bőrünkön keresztül a sót, ez okozza a kellemes tapintást. Csak érdekességképpen a tengervíz sókoncentrációja kb. 2,5%, tehát a medencénkhez képest ötször annyi só van benne. Ennek megfelelően a medencevíz ízén alig lehet érezni a sót. A sóbontó készülék folyamatos klórellátást biztosít, ami a kézi adagolású vegyszerek esetében nem mondható el. Az egyenletes klórozás nagyobb eséllyel küzdi le a medencevíz minőségének romlásáért felelős organizmusokat, összességében kevesebb hatóanyag felhasználásával. Az emberi pontatlanság és feledékenység kevesebb veszélyt jelent a medencevíz minőségére.

Vannak azonban kedvezőtlen tulajdonságai is, amivel illik tisztában lenni: A sós víz korrozívabb az édesvíznél. Ennek eredményeként az egyébként használatos rozsdamentes alkatrészek (pl. létrák, hőcserélő) nem alkalmazhatók, helyettük titán vagy magasabb savállósággal rendelkező alapanyagból készült berendezéseket kell beépíteni. Az édesvizű medencék vize az esetleges klórtartalom ellenére is bátran kilocsolható a kertbe. A sósvizet azonban mindenképpen a szennyvízcsatornába kell vezetnünk. Beltéri medencékhez való alkalmazása kifejezetten ellenjavallt. A sós pára oly mértékben korrozív, hogy a fém bútorokat, tárgyakat tönkreteszi, a burkolatokon pedig finom sólepedék képződik. A páramentesítő berendezés elemeit is károsítja. A pH csökkentő szerből nagyobb mértékű fogyással kell számolnunk, mert a fenti képlet alapján a nátriumból képződő nátronlúg a medencevíz pH-értékét növeli. Tulajdonképpen érdemes a pH csökkentő szer adagolására automata adagolót beépíteni. Az aktív oxigén tartalmú szereket a klóros fertőtlenítés hátrányainak kiküszöbölésére fejlesztették ki. A klórhoz hasonlóan ezek a szerek is kettős hatásúak, egyrészről a mikroorganizmusok elpusztításával fertőtlenítenek, másrészről a vízbe kerülő szerves anyagokat oxidációval lebontják. Mivel ezek a szerek a klórhoz képest kisebb hatékonyságúak, ezért sikeres alkalmazásuk alapvető feltételei: • az átlagosnál jobb minőségű szűrés biztosítása (jó minőségű szűrőtöltet – pl. AFM – alkalmazása, megszakítás mentes – napi 24-órás – szűrés, az átlagosnál nagyobb vízmennyiség szűrésével, kis szűrési sebesség, magas szűrőtöltet, pelyhesítés, gyakori szűrő öblítés a megfelelő intenzitással), • holtér-mentességet biztosító víz be- és elvezető rendszer, • átlagosnál kisebb terhelés – emiatt elsősorban beltéri medencéknél javasolt, • a szerves szennyeződések oxidációját segítő kiegészítő vegyszerek – pl. ACO – alkalmazása, • rendszeres medence porszívózás. A SZŰRÉSI SEBESSÉG a legfontosabb szűrés minőségi jellemző. Azt fejezi ki, hogy 1 m² szűrő felületen hány m³/h vizet vezetünk át. Például egy D500 mm átmérőjű szűrő felülete ~0,2 m². Ha ezen a tartályon 10 m³/h vízmennyiséget vezetek át, akkor a szűrési sebesség 10 / 0,2 = 50 m/h lesz. De ha csak 6 m³/h-t szűrök át, akkor 30 m/h lesz a szűrési sebesség. Minél alacsonyabb a szűrési sebesség, annál jobb minőségű a szűrés és annál kevesebb vegyszerezésre lesz szükség. Különösen 30 m/h alatti szűrési sebességeknél nagyon megnő a szűrési hatékonyság. Ezt mutatja a jobb oldali grafikon. Sajnos a magánmedencés gyakorlatban nem ritka a 60-80 m/h szűrési sebességet eredményező, alulméretezett szűrőtartályok használata. Ez a gyakorlat mindenképpen kerülendő. NEM JAVASOLJUK az 50 m/h feletti szűrési sebességet. Viszont NAGYON AJÁNLJUK A 30 M/H ALATTI sebesség tartományt.

Az UV-sugaras kiegészítő fertőtlenítés lényege, hogy a kezelendő vizet átlátszó csőszakaszon világítják át. Az eljárás igen hatékony pusztítja el a mikroorganizmusokat. Hátránya, hogy a medencében lévő víz „védtelen” a bekerülő szennyeződésekkel, mikroorganizmusokkal szemben, hiszen egy adott víz-részecske átlagosan csak 4-5 óránként jut a fertőtlenítési helyre. Ennyi idő alatt – főleg kerti, nagy terhelésű medencék esetében – a mikroorganizmusok már az egészségre káros mértékben elszaporodhatnak. Emiatt az UV-sugaras fertőtlenítést is kombinálni kell tartós hatású fertőtlenítéssel, pl. klórozással. A besugárzási intenzitás ajánlott minimális értéke magán medencék esetében 300 J/m², közfürdőknél a terheléstől függően 400-650 J/m². Az UV-lámpák az ígért hatást csak kristály tiszta víz esetében biztosítják, ezért alapvető jelentőségű a kiváló szűrés. Az UV csövek tisztán tartásáról is gondoskodni kell az elvárt hatás eléréséhez. Az UV-csöveket rendszeres időközönként cserélni kell, mert névleges élettartamuk elmúltával, már nincs elegendő fertőtlenítő hatásuk.

ALGAÖLÉS

A fertőtlenítés mellett a vegyszeres vízkezelés másik kiemelt feladata az algaölés. Az algaspórák a széllel vagy az esővel kerülnek a vízbe, emiatt elsősorban kerti medencéknél elkerülhetetlen az algásodási hajlam. Az algásodást az állandó klórszint késlelteti, de megakadályozni nem tudja, mert a legtöbb algafajta ellenálló a klórral szemben, ezért feltétlenül szükséges algaölőszer rendszeres adagolása. Ezek a vegyszerek a víz pH-értékét nem befolyásolják, de a többi vízkezelő szerhez hasonlóan csak a megfelelő pHtartományban (7,2-7,6 között) hatásosak igazán. Megfelelő fertőtlenítőszer-szint tartása mellett, a konkrét vegyszer utasításaitól függően 1-2 hetente adagolva, az algásodás elkerülhető. Erős napsugárzás, felmelegedő víz, növekvő pH-érték igen kedvez az algák gyors elszaporodásának. A korszerű algaölők növelt adagolásával a már bealgásodott medencében is elpusztíthatók az algák.

PH-BEÁLLÍTÁS

A víz pH-értéke a víz savasságát-lúgosságát mutatja. A  semleges pH-érték a 7,0. A  pH-értéknek a 7,2-7,8-as tartományban való tartása a fürdővízkezelés alapvetően fontos része. Ennek okai: • gyakorlatilag minden vízkezelő rendszer a 7,2–7,6 tartományban fejti ki optimálisan a hatását; • 7,8-as pH-érték felett klórozás esetén kellemetlen hatású vegyületek keletkeznek; • magas pH-érték esetén erősen megnövekedhet a vízkő-kiválási hajlam; • a 7,8 feletti, illetve a 6,8 alatti pH-érték irritálhatja a fürdőzök bőrét;

PELYHESÍTÉS

A pelyhesítés (flokkulálás) a homokszűrők szűrőképességét segítő vegyszeres eljárás. Léteznek olyan méretű szemcsék, amelyek keresztül tudnak haladni a szűrőtölteten és ily módon nem távolíthatók el. Az általánosan használt homokszűrők a 0,01 mm körüli, úgynevezett kollodiális szennyeződéseket már nem tudják visszatartani. Pelyhesítés során nagyobb, szűrhető méretű egységekké, „pelyhekké” alakítjuk a szennyeződéseket, s ezáltal a szűrés, illetve a visszaöblítés során a kollodiális szennyeződések is eltávolíthatók. A kiszűrt pelyhek gyorsan növelik a homokszűrő eltömődöttségét, aminek következménye a keringetési teljesítmény jelentős csökkenése lehet, ezért ügyelni kell a megfelelő szűrőöblítésre.

KEMÉNYSÉG-STABILIZÁLÁS

A keménység-stabilizálás a Magyarországon igen sok helyen előforduló kemény vizek esetén lehet fontos része a vízkezelésnek. A medence falán, a gépészeti elemeken, a szűrőtölteten, illetve a hőcserélőkben, elektromos fűtőkben kiváló vízkő esztétikai és műszaki gondot okozhat. Az általunk forgalmazott korszerű stabilizáló szerekkel elegendő a feltöltéskor történő egyszeri kezelés, illetve a frissvíz-mennyiségnek megfelelő 2-3 havonkénti után adagolás.

TELELTETÉS

A teleltetés vegyszerigénye abból fakad, hogy a legtöbb készmedence gyártója előírja, hogy a medencét télen vízzel töltve kell tartani. A csempés medencék is jobban telelnek vízzel töltve, de meg kell akadályozni a káros mértékű jégnyomás kialakulását. A  medencében hónapokig álló vízből kiváló vízkő azonban tavasszal nehezen távolítható el. A  téliesítő vegyszerek jelentősen csökkentik a vízkőkiválási hajlamot és alga gátló anyaguk révén a letakart medencében megakadályozzák az algák elszaporodását, megkönnyítve a tavaszi medencetakarítást.